A blogon szeretnék egy-egy témával kapcsolatban megosztani olyan tipikus kérdéseket, amelyeket a klienseim feltesznek nekem, és meg is válaszolom ezeket a kérdéseket. Az első ilyen téma a párkapcsolat. Nézzük a kérdéseket!

Mi történik akkor, ha két ember között megrendül a bizalom? Helyre lehet állítani?

Úgy gondolom, hogy a bizalom hatalmas érték: mint egy drága kristályváza. Ha leesik és összetörik, lehet, hogy össze lehet ragasztani, de már sohasem lesz a régi. Annak vagyok a híve, hogy vigyázzunk a bizalomra, semmiképp se sérüljön. Mert bizalom nélkül nincs szeretet, nincs őszinteség, nincs igazi kapcsolat két ember között. A bizalom adja az alapot.

Hogy helyre lehet-e állítani a megrongált bizalmat? Ha két ember nagyon szereti egymást, ha fontos nekik a kapcsolat, ha sokat hajlandóak tenni érte, ha képesek teljesen új lapot nyitni és elfeledni azt, ami a bizalmat aláásta, akkor igen. De ez nagyon ritka. Inkább vigyázzunk arra, hogy a bizalom – mint egy híd – fent maradjon két ember között.

A téma kapcsán eszembe jut egy történet: még a járványügyi helyzet idején késő este taxival utaztam. A harmincas, jóvágású sofőr kedvesen fogadott a patyolattiszta kocsiban, és még maszkot is felajánlott. A tabletje kijelzőjén egy karácsonyi képen egy édes kislányt pillantottam meg. Rákérdeztem, hogy az ő kislánya-e. Igen, az ő hercegnője – mondta. Innen indult a beszélgetés – és egyszer csak már a nőkről beszélgettünk. Felfigyeltem arra a megjegyzésre, amikor a taxis azt állította, hogy a párja olyan, mint egy FBI ügynök. Rendkívül féltékeny, és van is rá oka: bár a fickó még nem bukott le, korábban többször is megcsalta a feleségét. Kifejeztem, hogy ezzel nem értek egyet, nem tartom etikusnak, mire a taxis elmondta, hogy ugyanakkor jó ideje – amióta a kislányuk megszületett – eszébe sem jut ilyesmi, a párja mégis folyamatosan üldözi és neki már elege van belőle. Elmesélte, hogy huszonéves korukban jöttek össze, voltak hullámvölgyek, de végül együtt maradtak. Kérdeztem tőle, hogy szerinte mi fontos egy jól működő kapcsolatban, mire azt felelte, hogy a tisztelet és a bizalom, valamint hogy nyugalom legyen otthon. De kettőn áll a vásár – tette hozzá, és én egyetértettem vele.

Szilvia, hol van egy normális férfi/nő?

Ezt a kérdést is sokszor felteszik a klienseim. Jelentem, normális emberek bárhol vannak, csak legyünk nyitottak rájuk! A szerelem azonban nem akkor jön, amikor keressük. Ha épp nem foglalkozunk vele, akkor bumm, hirtelen ránk talál. De fontos, hogy először szeressünk meg önmagunkat, ez az első lépés, így szerethetünk majd egy másik személyt.

Milyen érzés, amikor van szerelmed?

Ezt egy ötéves kislány kérdezte tőlem, akire korábban rendszeresen vigyáztam. Ezt feleltem: „Az olyan érzés, mint amikor este bebújsz az ágyba és bebugyolálod magad a pihepuha takaródba, amely melegít és átölel, és azt érzed, hogy mindentől megvéd, közben átöleled a macidat, szorítod magadhoz, és azt érzed, hogy többé nem akarod elengedni. Vagy amikor karácsonykor megkapod azt az ajándékot, amire nagyon vágytál. Vagy amikor megeheted a kedvenc fagyidat. De ahhoz az érzéshez is hasonlít, amikor izgulsz, hogy a kistestvéred, aki épp járni tanul, elesik-e vagy sem. Vagy amikor örömmel megfelezed valakivel a kedvenc csokidat, de kész vagy az egészet is odaadni neki.”

 

 

Szilvia, Ön hisz a szerelemben?

Igen, hiszek a szerelemben. De nem a lila ködös változatban, hanem abban, amelyik egymás valódi megismerésén alapul, amely nem arra épül, hogy milyennek gondoljuk egymást. Abban a szerelemben hiszek, ami épp azáltal alakul ki, hogy megismertük és megszerettük egymást.

Ha megvan a nagy ő, akkor hogyan tarthatjuk meg?

Sok munkával! Odafigyeléssel, elismeréssel, közös minőségi idővel. Pozitív visszacsatolással, például: „Nagyon kedves tőled, hogy elkészítetted a kedvenc kávémat, igazán figyelmes társ vagy!” vagy „Köszönöm, hogy eljöttél értem a munkahelyemre és nem kell ilyen későn a tömegközlekedéssel bajlódnom, kiváló pár vagy számomra!”

Ahhoz, hogy a másik fél jól érezze magát a párkapcsolatban, legyünk vele tisztában, mi az ő szeretetnyelve. A dicsérő szavak, az érintés, a szívességek, az ajándékok vagy az együtt töltött idő? Van időnk figyelni egymásra? Eleget kommunikálunk? Vannak közös terveink és céljaink? Egyezik az értékrendünk?

Legyen szó párkapcsolatról, családi kötelékekről vagy barátságról, az apró figyelmességek, kedvességek sokat jelentenek. Szeretetet, odafigyelést közvetítenek, ami javítja a kapcsolatot.

Egy kapcsolat akkor működik, ha kölcsönösség jellemzi, ha mindkét fél beleteszi az energiáit, mindkét oldalon jelen van a szándék a fenntartásra. Akkor lesz tartós a párkapcsolat.

Mit kezdjek azzal, hogy a párom ritkán köszön meg bármit? Azt sem igazán mondja, hogy szeret.

Annak vagyok a híve, hogy a köszönöm szót használjuk minél gyakrabban, a szeretleket viszont mértékkel.

Ha valaki erőfeszítést tesz irányunkba vagy figyelmes velünk, legyen szó bókról, szívességről, gesztusról, kedvességről, akkor jelezzünk neki vissza, hogy azt értékeljük, mondjuk ki, hogy köszönöm. Mi a tartalma ennek a szónak? Hála, elismerés, visszajelzés, tisztelet. Ugyanakkor lehetőleg ne mondjuk állandóan, ne köszöngessünk folyton mindent és többször. De ha számunkra valami érték, amit a másik fél tett vagy képvisel, azt köszönjük meg.

A szeretlek ennél lényegesen erősebb szó. Értékes kijelentés, ne használjuk el, de használjuk, amikor ott a helye. Amikor szívből tudjuk mondani, amikor a másik is érzi, hogy van súlya annak, hogy kimondtuk.

 

 

A szabadság és a szerelem kizárják egymást?

Sokszor halljuk, mennyire fontos a szabadság. De mit jelent az életünkben az, hogy szabadok vagyunk?

Számomra azt jelenti, hogy nem a körülmények, hanem az én döntéseim határozzák meg, hogy mi történik az életemben, ugyanakkor a felelősség is az enyém. A szabadság azt is jelentheti, hogy önmagam lehetek és hogy azt teszem, amit jónak látok. Dönthetek úgy is, hogy hallgatok valakire és úgy is, hogy nem. A szabadságban ott az őszinteség. Önmagunkat adni nagyobb kockázat, ugyanakkor kevesebb energia, mint a folytonos megfelelés.

Az őszinteségben hiszek. A párkapcsolatokban ez kiemelten fontos. Előbb-utóbb úgyis lehullik a maszk, mert hatalmas erőfeszítés hosszú időn keresztül másnak mutatni magunkat, mint akik vagyunk. Ha másnak mutatjuk magunkat, akkor igazából becsapjuk a másikat, az pedig rossz vért szül.

Szilvia, Ön mit gondol a hűségről?

Csakis a hűségben hiszek: testileg, lelkileg, pénzügyileg, értékrendet illetően. Az én világomban nincs más opció. Minden más csupán kifogás, kimagyarázás, elferdítés. Bárminemű hűtlenség – főleg, ha mint egy búvópatak van jelen két ember életében – idővel felemészti és szétzilálja a kapcsolatot. Ugyanakkor az őszinteség, a tettek és gondolatok felvállalása, tisztázása a másikkal segíthet rendezni a helyzetet, de inkább ne engedjük. Előzzük meg, hogy ez kialakulhasson.

Ha nagyon megbántott a párom, hogy bocsássak meg neki? Képtelen vagyok rá, hogy felejtsek.

Megbocsátok, de nem felejtek – ezzel nem értek egyet.

Szerintem a megbocsátás lényege az, hogy ami történt, azt lezártam, nem hánytorgatom fel sem másnak, sem magamnak. Leteszem és ezzel vége. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elismerem a másik fél igazát, hanem azt, hogy én lerendezem és a helyére teszem az esetet. Aztán eldöntöm, hogy azzal, akinek megbocsátottam, milyen mértékben tartom a kapcsolatot – vagy tartom-e egyáltalán.

Ha megbocsátok valakinek, akkor elengedem a vele kapcsolatos rossz érzéseket, nehezteléseket, minden negatív érzést.

Hiszek a megbocsátásban és a határok meghúzásában.

Mit tegyek, ha a párom keveset dicsér? Úgy érzem, nem vagyok neki elég jó.

Jólesőek a bókok és a pozitív visszajelzések, ugyanakkor ne függjünk tőlük. Egyébként is mennyi elismerés kell ahhoz, hogy elhiggyük magunkról, hogy elég jók vagyunk? Egy nő értékét nem az határozza meg, hogy mit gondolnak róla a férfiak – és fordítva –, hanem az, hogy ő mit gondol saját magáról, hogyan viszonyul önmagához.

 

Eljegyzett a párom, most akkor ugye hátradőlhetek?

Egy párkapcsolat nem az elköteleződéssel ér véget.

Ott még csak kezdődik!

A párkapcsolat folyamatos odafigyelést, gondozást igényel, ahogyan egy szép virág vagy fa. Ha megvannak a stabil érzelmi alapok és mindkét fél vállalja a felelősséget a kapcsolatért, akkor annak meglesz az eredménye. Ha felvállaljuk, hogy igenis ketten vagyunk, az eredményeink és céljaink közösek, és tudjuk, hogy ketten küzdünk, számíthatunk a másikra, akkor máris csodásan működik a kapcsolatunk. A közös tudatot, hogy összetartozunk, kimutathatjuk odafigyeléssel, apró kedvességekkel, meglepetésekkel, vagy akár azzal, hogy megteszünk valamit, ami a másiknak örömet okoz: például elkísérjük egy olyan programra, ami neki fontos, és amihez nem lett volna kedvünk.

Miért nem működik a párkapcsolatom?

A boldogság nem célja a párkapcsolatnak, hanem a következménye, mellékterméke. Az az ideális, amikor nem azért van együtt a férfi és a nő, mert az egyik megad a másiknak valamit, amit ő nem tud megadni önmagának, hanem azért, mert a kettő ember együtt több, mint külön-külön. Ugyanakkor ehhez szükséges a kölcsönösség, és az is, hogy jól válasszunk párt.

Ha a kapcsolatból olykor hiányzik az a fajta odaadás, elkötelezettség, ragaszkodás, amit két jó mentális állapotban lévő ember érez a másik iránt, akkor nem működik a kapcsolat, dolgozzunk vele.

Miért nem működnek a párkapcsolatok a fiatal felnőttek körében?

Két problémás pontot látok: az egyik, hogy nem jól választanak párt. A másik, hogy egyik oldalon sem dolgoznak a párkapcsolat fenntartásáért. Persze ez nem minden kapcsolatra igaz, de ha nem működik, akkor e két ok valamelyike, vagy egyszerre mindkettő szokott lenni a probléma.

Hiába dolgoznánk egy párkapcsolaton, ha a választott kedves nem illik hozzánk vagy nem kompatibilis velünk. Megfelelő önismeret birtokában, kellő tudatossággal és megfontoltsággal, nem a rózsaszín köd által beborítva válasszunk párt, és utána tegyünk azért, hogy a párkapcsolatot fenntartsuk, újítsuk, teremtsük. Akkor megvalósul a harmónia és a tartósság.

 

További párkapcsolattal kapcsolatos általános kérdést is szívesen fogadok itt a blogon!

Ha az olvasóban olyan kérdéseket vetett fel a blogposzt, amelyeket szeretne egy tanácsadóval átbeszélni, akkor keressen meg, készséggel állok rendelkezésre: info@drszantoszilvia.hu.