2020 tavaszán tartottam egy előadást az üzleti, útkeresési kudarcaimról és hogy mit tanultam belőlük. A résztvevők értékelték, hogy kiálltam és felvállaltam azokat a döntéseimet is, amelyek nem sikerre vezettek.

Azért cselekedtem így, mert számomra

fontos, hogy elfogadjuk a múltbeli döntéseinket!

Szerintem csak így lehetünk önazonosak. Hiszek abban és tapasztalom is, hogy a siker felé vezető út tele van buktatókkal. A kérdés az, hogy a botlás vagy bulás után mi történik: sajnáljuk magunkat és/vagy hibáztatunk valakit, vagy a megoldásra tesszük a fókuszt?

Honnan tudnánk, hogy melyik út az előrevivő, ha nem térünk le róla vagy nem szerzünk fájdalmas tapasztalatokat – akár lelki, akár pénzügyi értelemben?

Ahhoz, hogy most jól vezessem a vállalkozásom, kellett az a több éves, költséges tapasztalat, hogy szembesüljek azzal, hogy mi az, ami nem működik. Most már tudom, hogyan válasszam ki azokat a szakembereket, akik megbízhatóan dolgoznak. Most már tudom, hogy a teljes vállalkozás az én felelősségem. Most már tudom, hogy az olvasóim igényei és az, amit én annak gondolok, nem feltétlenül ugyanaz, tehát van értelme a piackutatásnak.

De ezt régebben nem tudtam, meg kellett tanulnom. És hogyan? Olyan döntéseken keresztül, melyek utólag rossznak bizonyultak, mert nem a siker felé vittek. De kérdés, hogy ha azonnal sikeres leszek, vajon tudtam volna, hogy ez mely döntésemen múlik?

A mai világban a siker számít, de arról kevés szó esik, hogy mi van a siker mögött.

Mennyi erőfeszítés, kitartás, céltudatosság, tanulás, önfejlesztés kell a sikerhez?

Rengeteg.

Nem jó döntést hoztam – mondják egyesek. Ezzel nem értek egyet, mert annak idején igenis jó döntést hoztunk. Azért döntöttünk úgy, mert az akkor rendelkezésünkre álló információk alapján azt a döntést tartottuk helyesnek. Utólag nincs értelme felülbírálni egykori döntésünket, hiszen most több adattal és tudással rendelkezünk, mint annak idején. Ha akkor tudtam volna! – sóhajtunk fel ma. De akkor nem tudtuk, azért döntöttünk úgy, ahogyan, mert ennyi információnk volt. Ezt fogadjuk el a múltbéli énünktől!

 

 

Nincs jó vagy rossz döntés.

Döntés van, amelyből utólag akár tanulhatunk is. Például ha később felfedezzük, hogy milyen szempontra nem gondoltunk annak idején, mire nem figyeltünk.

A lényeg a hozzáállás.

Nem mindegy, hogy korholom magam, hogy miért döntöttem úgy, ahogyan, vagy elfogadom az egykori döntésem és arra koncentrálok, hogy hogyan lehetnék még jobb.

Tapasztalat nélkül nehéz jó döntést hozni. Hisz hogyan találjuk meg az igazi társat, a kiváló munkatársat, a megfelelő otthont és kocsit, a jó barátokat, ha előtte nem szerzünk tapasztalatot, hogy milyen a rossz párkapcsolat, a megbízhatatlan munkatárs, a kényelmetlen lakás vagy kicsi autó? Minden egyes kudarcnak ítélt tapasztalat előrevisz bennünket.

Nem érdemes félni a bukástól.

Amire a figyelmünk irányul, az előbb-utóbb megtörténik. Ha azon aggódunk, hogy a vizsgáztató egy bizonyos témába belekérdez majd, akkor ez általában megtörténik.

Ha megdől a hajónk, akkor inkább arra koncentráljunk, hogyan tudjuk visszakormányozni a helyes irányba, ne azon keseregjünk, hogy tovább dőlhet és beleesünk a vízbe. Maradjunk pozitívak, keressük a megoldási lehetőségeket!

A megoldásban hiszek, nem a problémára való összpontosításban.

Felesleges rágódni a múlton. Elemezzük, ami történt, vonjuk le a következtetéseket és menjünk tovább!

 

Ha az olvasóban olyan kérdéseket vetett fel a blogposzt, amelyeket szeretne egy tanácsadóval átbeszélni, akkor keressen meg, készséggel állok rendelkezésre: info@drszantoszilvia.hu.