Milyen életet élhetünk a nárcisztikussal egy ágyon?

Gondolatok a nárcisztikus személyiségvonásokkal rendelkező emberekről és az ő intim partnereikről

A nárcisztikussal egy ágyon – Vannak kapcsolatok, amelyekkel önmagad bántalmazod című regény igaz történeten alapul. Mentálhigiénés szakemberként 

rengeteg érintettel találkozom a kliensi körömben és ezen túl is. Amióta a könyv megjelent, jó pár olyan levelet kaptam, amelyekben az olvasók elmesélték a saját történetüket. Kiderült, hogy a főhősnőhöz hasonló tapasztalataik voltak gyermekkorukban, vagy a párkapcsolataikban, esetleg baráti körben, munkahelyen. A regényben szereplő szexualitás természetesen szélsőséges, de a valóságban erre is akad példa. A nárcisztikus személyiségvonásokkal rendelkező embereknél megjelenhet a nem szokványos szexualitás vagy akár valamilyen szexuális deviancia is.

Vajon nárcisztikus a párom, esetleg a főnököm?

Fontosnak tartom, hogy ne címkézzünk meg másokat, még akkor sem, ha ez most divatos. A nárcizmus diagnosztizálása szakemberek dolga. A kóros állapot a skála végpontján található. Az előtte lévő stációkban nárcisztikus személyiségvonások lelhetőek fel. A spektrum közepén az egészséges nárcizmus található, amelyre szükség van ahhoz, hogy szeressük, képviseljük önmagunkat és elérjük a céljainkat. 

A skála végpontjánál, a 9-es, 10-es fokozatnál a nárcisztikus személyiségjegyek az adott személy teljes életét átszövik, méghozzá tartósan. Egy ilyen típusú ember destruktív, azaz romboló. Különlegesnek, kivételesnek, feljogosítottnak érzi magát, fél az intimitástól, nem képes belehelyezni magát a másik helyzetébe, átérezni problémáit, elképzelni érzéseit, nem empatikus, azaz nincs érzelmi intelligenciája. Rendszeresen pozícionálja magát a teljesítményéhez, adottságaihoz képest aránytalanul magasan, nem látja reálisan önmagát. 

Nincs meg a belső egyensúlya. Alacsony az önbecsülése, ezért folyton külső megerősítésre, figyelemre, csodálatra van szüksége, akár több embertől párhuzamosan. Ha ezt nem kapja meg, új arcát mutatja meg, akár dühkitörése is lehet. Gyakran hűtlen, kórosan gyanakvó, féltékeny vagy irigy. Embertársait a céljai érdekében használja, és a másik felet önmaga kiterjesztéseként kezeli, nem olyan önálló lényként, akinek az övétől eltérő céljai, preferenciái vannak. Ő elveszi, amit akar: szexet, figyelmet, csodálatot. 

Nem képes szívből szeretni. Kontrollál, manipulál. Nem vagy csak részben vállal felelősséget. A hibát a külvilágban és nem önmagában keresi. Az is jellemző, hogy arrogánsan viselkedik és legyőzhetetlennek gondolja magát. Belemegy veszélyes helyzetekbe, mert azt hiszi, hogy a szabályok és a törvények rá nem vonatkoznak. Gyakran félreértelmezi a saját érzéseit. A valóságtól elrugaszkodott személy, fantáziavilágban él. A társ szerinte arra való, hogy kiszolgálja, felnézzen rá, elismerje őt. Ugyanakkor rövid távon tud megnyerően viselkedni a másik behálózása érdekében, tud vonzó lenni.

A skála 7-es, 8-as fokozata enyhébb, de ezek az emberek is bántalmazók valamilyen formában. Nem hallottam még senkiről, aki tartósan boldogan élt volna egy nárcisztikus személyiségvonásokkal rendelkező partner oldalán. Persze két nárcisztikus is alkothat párt, de nem ez a jellemző. 

A nárcisztikus bántalmazni fogja a partnerét és a szűk környezetét. 

Miért is? Azért, mert őt is bántalmazták gyermekkorában. Az ilyen ember felnőttként is egy traumatizált gyermek, akinek komoly kora gyermekkori sérülései vannak. Lehet, hogy mindössze elhanyagolták, de emellett akár el is kényeztethették. A lényeg, hogy bántalmazást szenvedett el és ezt tovább is adja. Hogy ezt milyen mértékben teszi, függ attól, hogy a skála melyik pontján helyezkedik el. 

Milyen eszközökkel ébreszti fel egy nárcisztikus ember a reményt a partnerében?

Azzal, hogy manipulálja. Elhiteti a partnerével, hogy egyszer a dolgok megváltoznak, illetve hogy valami értékeset fog neki adni. A nárcisztikussal egy ágyon c. regényben Anton rendszeresen azzal hitegeti Jázmint – és ezzel tartja őt kontroll alatt –, hogy majd pár hónap, pár év múltán őt választja és teljes értékű párkapcsolatuk lesz. Jázmint ezt elhiszi, önmagát áltatja, Anton pedig ezt kihasználja, így manipulálja, hogy még több dolgot megtegyen neki. Jázmin nem akarja látni, hogy Anton milyen is valójában, sokáig nem meri bevallani magának, hogy semmifajta változás nem lesz. Amikor Jázmin rájön arra, hogy az egész csak káprázat és illúzió, akkor lesz képes véget vetni az Antonnal való halálos táncnak.

Mi alapján választ áldozatot a nárcisztikus, illetve ki az, aki belesodródik egy ilyen személyiség játszmájába? 

Tulajdonképpen erről szól majd A nárcisztikussal egy ágyon trilógia, amit azzal a céllal írok, hogy megmutassam, milyen családi háttér, milyen személyiségvonások vezethetnek ahhoz, hogy valaki végül bántalmazó kapcsolatban köt ki, ahogyan a regény – és majd a követkető két kötet – arra is rámutat, hogyan lehetséges a szabadulás. Szeretném kiemelni, hogy a könyv fókuszában nem az áll, hogy a nárcisztikusok milyen borzasztóak, hiszen már utaltam rá, hogy ők is áldozatok, bár ezzel nem akarom felmenteni őket, hanem az a célom, hogy mindkét oldalt hitelesen megmutassam. Azt is, aki bántalmazó és azt is, aki engedi ezt. 

Valóban vannak személyiségvonások, amelyek közösek a nárcisztikusok intim partnereiben. Például sokan kívülről várják a gyógyulást, azt hiszik, hogy a nárcisztikus partner majd ad nekik törődést és szeretetet, amit mondjuk a szüleiktől nem kaptak meg. Márpedig a nárcisztikusnak saját maga kezelésére sincs elég kapacitása. 

A feldolgozatlan sérüléseink tudattalan programokat futtatnak bennünk. A gyermekkori élmények, tapasztalatok alapján alakul ki az a kötődési mintázatunk, amely szerint felnőttkorban párt választunk. A nárcisztikus párja sokszor azt tanulta meg gyermekkorában, hogy nem elég jó, a szeretetért küzdenie, tennie kell. A bántalmazás gyakran a komfortzónáját jelenti, hisz ebben nőtt fel – azt hitte, hogy a szülei szeretete és a szülei verbális vagy fizikai bántása összefügg. Sokszor még tudatában sincs ennek. Ez számos esetben kiderül a klienseimnél is. 

Az is jellemző lehet a nárcisztikus partnerére, hogy nem látja tisztán sem önmagát, sem a valóságot. Alacsony az önértékelése, nem tudja meghúzni a határait. A nárcisztikus partnertől várja, hogy visszatükrözze azt, hogy ő jó ember. 

Az is előfordulhat, hogy a gyermekkori traumák miatt tudattalanul bünteti magát, ezért lett a regényem alcíme, hogy „vannak kapcsolatok, amelyekkel bántalmazod önmagad”. Sokan naivak, becsületesek, idealizálják a partnerüket, ugyanakkor kritikusak, olykor irigységre is hajlamosak. Megtagadják a saját igényeiket és szükségleteiket, csakhogy megfeleljenek a nárcisztikus partnernek, és az ne kapjon dührohamot. Sokan a gyermeki kiszolgáltatottságot és tehetetlenséget élik meg és ez tartja őket az áldozati szerepben. Eszükbe sem jut, hogy más opciójuk is lehet. Gondoskodóak, túlzott felelősséget éreznek mások iránt, gyakran dolgoznak segítő szakmában és azon fáradoznak, hogy megmentsenek, segítsenek másokat. 

Ezek a mérgező minták sokszor öröklődnek a családokban, és a könyveimmel azon dolgozom, hogy ez megváltozzon.

A regényben Jázmin bántalmazó kapcsolatban él Antonnal, aki szexuálisan is kihasználja. Vajon mennyire jellemző a szexuális visszaélés ezekben a helyzetekben?

Sokszor előfordulnak, de nem minden esetben. Ha valakit gyermekkorában molesztáltak, szexuálisan zaklattak, akkor ez trauma hajlamosíthat arra, hogy ne húzza meg a határait, hogy a testéből szinte kilépve sok mindent megengedjen a másik félnek szexuálisan. Olyat is, amit igazából nem is szeretne. Itt is tudattalan programok futnak a mélyben. Ezért is fontos, hogy ne ítélkezzünk mások felett, mert nem tudhatjuk, hogy mi van a háttérben.

Miért alakul ki valakiben a vágy a szexuális hatalmi játszmák iránt? És mitől függően választ domináns vagy alárendelt szerepet?

Ennek szintén gyermekkori, gyakran tudattalan motivációi vannak. Aki azt tanulta meg gyermekként, hogy engedelmesnek kell lennie, ki kell szolgálni a másik fél igényeit, lelkileg alá kell rendelődnie a másik félnek, az sajnos hajlamos szexuálisan is alárendelődni. Ha valaki azt hozza gyermekkorából, hogy ő a világ közepe, minden róla szól, és/vagy élvezi, hogy a másiknak fájdalmat okoz (mert gyermekkorában neki is okoztak fizikailag vagy érzelmileg), később gyakran köt ki domináns vagy akár szadista szerepben. A szerepek változhatnak, olykor a domináns fél is vágyhat arra, hogy időlegesen szexuálisan alárendelődjön, vagy akár fájdalmat okozzanak neki testileg, de akkor is szereti irányítani, mi történjen és mi nem.

A nárcisztikus személyiségvonásokkal rendelkező személynek lehet bántalmazó partnere?

Vannak olyan esetek, amikor a nárcisztikus személy bántalmazó partnert választ, ilyenkor megy az adok-kapok, de nem ez a jellemző. Neki pont olyan partner kell, aki behódol, akit a kedvére manipulálhat, kontrollálhat, pénzügyileg és érzelmileg sakkban tarthat. 

Mivel a nárcisztikus személyiségvonásokkal rendelkező fél folyton a másikban és a külvilágban keresi az okokat és a hibát, gyakran hibáztatja a partnerét és akár áldozatnak is feltüntetheti önmagát. De ettől még bántalmazó. A partner is hibáztathatja őt, ez mehet oda-vissza.

Az másik kérdés, hogy egy bántalmazó kapcsolatban lenni és maradni mindkét ember felelőssége, azaz a partneré is. Ezért fontos annak a kiderítése, hogy miért kerültünk bántalmazó kapcsolatba.

Ki lehet-e lépni abból a körből, hogy újra és újra nárcisztikus típusú partnert válasszunk?

Igen, ez lehetséges, de nem egyszerű, és nem gyors. Ha szakember segítségével dolgozunk önmagunkon, és megkeressük azokat a gyermekkori traumáinkat, amelyek alapján tudattalanul fogékonyak vagyunk arra, hogy bántalmazót válasszunk, majd meggyógyítjuk önmagunkat, akkor kiléphetünk ebből az ördögi körből. Ezen az úton indul el Jázmin is A nárcisztikussal egy ágyon c. könyvben. 

Az első lépés a tudatosítás, az információk gyűjtése cikkek, videók, könyvek alapján, hogy egyáltalán felismerjük, hogy milyen helyzetben vagyunk. 

Utána jön a miértek megválaszolása.

Aztán csak a harmadik lépés a változtatás. A jó hír, hogy igenis lehet változtatni, ha valaki emellett dönt. Meg lehet tanulni, hogy elég jó emberek vagyunk. 

Tanuljuk meg képviselni az igényeinket, meghúzni a határainkat, felelősséget vállalni az életünkért! Az is, aki rendre nárcisztikus félt választ, képes rá, hogy addig dolgozzon magán, amíg meg nem gyógyul.

Megváltozhat egy nárcisztikus valaha?

Ritkán. Az a kérdés, hogy a skála melyik végpontján helyezkedik el. Ha a vége felé, akkor az adott személynél személyiségzavar áll fenn, és a változás lehetősége erősen limitált. A gond ott kezdődik, hogy az ilyen típusú emberek többsége nem érzékeli, hogy problémája van. Nem érzi, hogy bármiben is változnia kellene. Ő külső kontrollos, azaz a külvilágban keresi a problémák gyökerét, nem magában. A skála végpontján lévő emberek általában nem változnak, nem tanulnak a hibáikból. 

Az előző stációkban, a 7-es, 8-as ponton lévő személyek esetében lehetséges a változás. Vannak olyan nárcisztikus személyiségvonásokkal rendelkező emberek, akik kérnek szakembertől segítséget. Én is kaptam olyan olvasómtól visszajelzést, aki a regény férfi főhőse, Anton által látott rá jobban magára. Ez ritka és dicséretes. Ugyanakkor a tapasztalatok szerint a változások átmenetiek, csak adott cél, érdek elérése érdekében történnek. A nárcisztikus személyiségvonásokkal rendelkező fél hosszú távon nem tudja fenntartani a javulást. Azaz a változás esélye minimális. Ha a nárcisztikus partnere ebbe kapaszkodik, akkor komoly csalódás éri.

A könyv elérhető a https://drszantoszilvia.hu/#konyv linken, valamint a könyvesboltokban és az online felületeken.