Kérdések és válaszok

A közösségi média megváltoztatta a párkapcsolatokat. Sajnos rengeteg negatív hatást látok. Habár az ismerkedést, a párkeresés folyamatát megkönnyíti a közösségi média, a párkapcsolat fenntartását igencsak megnehezítheti. Maga a platform számos felszültségforrást jelent: könnyű mások életébe bepillantást nyerni, másokkal kapcsolatba kerülni, ezáltal akár félrelépésekre vagy verbális megcsalásra is sor kerülhet. Számos okot ad a féltékenykedésre is. Mindemellett a közösségi médiafelületek céltalan pörgetése rengeteg időt és figyelmet vonhat el a pár másik tagjától. Ha erre nem ügyelünk tudatosan, az előbb-utóbb a párkapcsolatunk megromlásához vagy felbomlásához is vezethet.

Sokszor randevún, vagy akár otthon is órákat ülnek egymás mellett a párok a telefonjukat nyomkodva. Előfordul, hogy egy étteremben az egymással szemben ülő párok a telefonjukba temetkeznek, hogy egymás mellett ülnek egy padon a Duna-parton, és mindketten a szelfikészítéssel vannak elfoglalva. Számomra ez döbbenetes. 

Épp a napokban hallottam egy televíziós műsorban, hogy a párok a kapcsolatukat érintő problémák között rendre felsorolták a telefon nyomkodását a másik jelenlétében. 

Az, hogy ezt ki és milyen mértékben teszi meg, függ a neveltetésétől, és attól is, hogy mennyire tiszteli önmagát és a másikat. Tiszteletlenség a közös időben vagy egy beszélgetés során a telefonunkkal foglalkozni. Ilyenkor tulajdonképpen cserbenhagyjuk a másikat. Persze előfordulhat, hogy várunk egy fontos hívást, de ilyenkor ezt jelezzük előre a másiknak, és ha a kezeltük a helyzetet, tegyük el a telefont. Ha valaki megengedi a párjának, hogy a jelenlétében a mobiljába merüljön, akkor az illető is felelős, és kérdés, hogy vajon önmagát mennyire tiszteli, és mennyire várja el a tiszteletet.

Fontos, hogy beszéljünk erről, legyen szabály arra, hogy mikor, milyen helyzetekben és mennyi időre van helye a közösen töltött időben a telefonnak. Úgy válasszunk párt, hogy az értékrendünk hasonló legyen. 

A fiatalok igényeit a másik nemmel szemben szintén befolyásolja a közösségi média, a szerkesztett képek által sokszor irreális elvárásokat alakítanak ki magukban. Ugyanakkor az online világ teret is ad az ismerkedésre. 

Valóban, a közösségi média által könnyen lehet ismerkedni, így az ismerkedés gyakran felszínesen, akár csak fotók alapján történik, és ez sokszor csalódáshoz vezet. 

Ugyanakkor a nagy kínálat, választék miatt a fiatalok úgy érzik, hogy a másik bármikor lecserélhető, gyorsan van helyette másik alternatíva. Mindig felvetődik a „hátha van jobb” gondolata, ami pedig véget nem érő köröket eredményezhet. 

A szerkesztett, manipulált képek alapján a fiatalok másik nemről alkotott elképzelései nem a valóságon, hanem illúzión alapulnak, ami ismét csalódásra adhat okot. 

A megoldás az lehet, hogy a hosszas online kommunikáció helyett történjen meg minél előbb a személyes találkozó, ahol ne csak a másik külsejére, hanem a személyiségére, belső értékeire is figyeljünk. 

Az „első látásra szerelem” az esetek többségében zsákutca, hiszen ilyenkor rávetítünk valamit a másikra. Összességében fontos a tudatosság, hogy tisztában legyünk önmagunkkal, és azzal, hogy kit keresünk.

Sokaknak alapszabály, hogy soha nem néznek bele a párjuk telefonjába, nem tudják a másik jelszavát semelyik közösségi média felületére. De van, ahol ez nem így van. Vajon helyes ez azutóbbi fajta zéró privát szféra felállás egy párkapcsolatban?

Én személy szerinte nem értek vele egyet. Számomra evidencia, hogy tiszteletben tartom a partnerem határait. A zéró privát szférában nem hiszek, és hosszú távon működő példát sem láttam rá. Szükségünk van saját intim szférára, ahová visszavonulhatunk, ami a miénk. Nem azért, mert titkolni szeretnénk valamit a másik elől, hanem azért, mert igényünk van arra, hogy valami csak hozzánk tartozzon. Nem véletlenül járunk ruhában és nem meztelenül. Vannak részeink, amelyek nem tartoznak másokra és nem célszerű felfedni őket. 

Arra is látok példát, hogy a pár tagjai közös profilt hoznak létre. Ennek olyan olvasata is lehet, hogy két félember most már egyet alkot. Ez újfent nem szerencsés, mert függőség és kiszolgáltatottság alakul ki, ha az adott ember csak a másikkal együtt értelmezhető. Az is kérdéses, hogy egy ilyen platformon mennyire lesz őszinte a kommunikáció.

Aki nem bízik a másikban, az közösségi média nélkül is talál okot a féltékenykedésre. De tény, hogy az online világ táptalaja lehet a félrelépésnek. Sokan abban a hitben vannak, hogy az online flörtölés nem számít megcsalásnak. Mit tehetünk, ha ilyesmin kapjuk a párunkat?

A közösségi média – a nagy és gyors merítési lehetőség miatt – lehetőséget teremt a félrelépésre és megcsalásra. Ha online flörtölésen kapjuk a párunkat, akkor gondolkodjunk el, mennyire működik a párkapcsolatunk. Mennyire választottunk jól párt? Tisztáztuk-e, hogy kinek mit jelent a megcsalás? Megbeszéltük-e, hogy kinek mi fér bele a másik online megnyilvánulásába? Egy szívecske egy poszt alá, ellenkező neműek követése, csetelés másokkal? 

Ha hasonló értékrendű párt választottunk és merünk beszélni a fenti kérdésekről, akkor nem lehet gond. Ugyanakkor az alapkérdés az, hogy mennyire bízunk meg a párunkban. Túlságosan az online térre vetítődik ez a kérdés, mert ott látható a másik viselkedése, de az offline tér: a munkahely, az utca, a személyes találkozók és beszélgetések is platformjai lehetnek a megcsalásnak és a félrelépésnek. A megoldás nem a kémkedés és az állandó ellenőrizgetés, hanem egy olyan partner választása, akiben megbízunk. 

Mindemellett lényeges, hogy a kapcsolat erősítésére helyezzük a fókuszt. Ha valaki jól érzi magát a párkapcsolatában, akkor miért akarna másokkal ismerkedni és flörtölni?

Mi van akkor, ha a párunk kifogásolja, hogy milyen fotót osztunk meg magunkról vagy a közös életünkről? Hogyan lehet ezt megbeszélni? 

A kiinduló kérdés, hogy mennyire illik össze a pár, mennyire tisztelik önmagukat, a másikat és a kapcsolatukat. Ha tisztelik, akkor nem fognak kihívó vagy kínos képeket posztolni, mert nem akarják kellemetlen helyzetbe hozni a másikat. Ha nem evidencia az etikus viselkedés, és a két ember között emiatt súrlódás van, akkor tisztázniuk kell a keretrendszert és a szabályokat. A közös élet fotói két ember döntési területe, és abban konszenzusnak kell lenni. Abban is, hogy kommunikálják-e, hogy ők kapcsolatban vannak, és abban is, hogy milyen fotók kerülnek ki. Egy kapcsolat elején ezt érdemes egyeztetni.

A gyerekek képeiről is szeretnék említést tenni. Mivel a kisgyerekek nem tudják engedélyezni a fotókat, ezért nem tartom etikusnak sem a fejlődésükről való posztolást, sem az általuk elérhető ún. cukiságfaktor kihasználását. Láttam már olyan videót is, ahol a hároméves integet, hogy nem akarja, hogy felvétel készüljön róla, de a szülő nem foglalkozik vele. Ne éljünk vissza a helyzettel, és ne tiporjuk sárba a gyerek jogait.

Hogyan hat az önbizalomra és a szexualitásra a közösségi média?

A közösségi média rombolóan hathat az önbizalomra, ha valaki nem tudatos a használatában. 

Mivel a szexualitás témaköre eléggé szabályozott a közösségi média világában, inkább az online térben jelen lévő szexuális tartalmak és a pornó világa lehet veszélyes. Ez azonban egy másik nagy témakör, aminek a kulcsmondata: nem ez a valóság.

Kliensi körömben azzal a közösségi médiához kapcsolódó problémával találkozom gyakran, hogy látható, hogy a másik online elérhető, de nem ír vissza. Azt sérelmezi a partner, hogy a párja nem reagál a csetfelületen a neki küldött üzenetre. 

Szintén gyakori kérdés, hogy miért követ a férfi nagy fenekű és mellű nőket, miközben a párja csinos, de vékony testalkatú. 

Ezek a felvetések az önbizalomhiányhoz, a bizalom hiányához, a kontrolligényhez, az alacsony frusztrációtűréshez vezethetők vissza. Tudni véljük, hogy a másik épp mit tesz vagy mit kellene tennie. Miközben lehetséges, hogy ugyan online van, de épp kiment a szobából, vagy valami mással van elfoglalva és majd válaszol, ha odaér. 

Ha ilyen frusztráció jelenik meg a kapcsolatban, felmerül a kérdés: miért nem arra koncentrálunk, hogy a kötelék erős legyen köztünk?

Vannak olyan szabályok, amelyeket érdemes a pároknak betartania a közösségi médiában, hogy megelőzzék a konfliktusokat?

Olyan párt válasszunk, aki hasonló értékrenddel, normákkal rendelkezik, mint mi.

Beszéljük meg még időben, a kapcsolat elején, hogy milyen elvárásaink és működési módunk van. Egyezzünk meg a szabályokban és figyeljünk azok betartására. Ha kételyeink vannak, akkor feltételezés helyett beszéljünk róluk a párunkkal. Dolgozzunk a saját önismeretünkön, önbizalmunkon, ne menjünk bele az összehasonlítás csapdájába, növeljük a tudatosságunkat és olyan partnert válasszunk, akiben meg tudunk bízni.

Kérdés, konzultáció esetén készséggel állok rendelkezésre: info@drszantoszilvia.hu