Nincs motivációm az életre, nem látom az értelmét!

Ezeket a mondatokat sokszor hallom a klienseimtől. Meg is értem, hogy vannak olyan élethelyzetek, időszakok az életünkben, amikor ezt érezzük.

De az életnek mindig van értelme, nézzük meg, hogy miért érzünk pillanatnyilag így!

Általában akkor állít ilyesmit egy fiatal felnőtt, ha nincs kitöltve a napja. Amikor nincs kényszerítő erő, hogy felkeljen, felöltözzön, elinduljon az egyetemre, dolgozzon, intézkedjen (például a járványügyi helyzet idején vagy a nyári szünetben). Amikor a napja szétfolyik, délben kel és estére sem történik semmi. Ha esetleg a szülőkkel lakik, és ők nem vonják be a mindennapokba, házimunkába, teendőkbe, mondván koncentráljon a gyerek a tanulásra, a helyzet súlyosbodik.

Ha a fiatal felnőtt semmi számára értékeset nem tud felsorolni a mindennapjaival kapcsolatban, akkor jogos, ha nem látja az élet értelmét.

Ilyenkor azt kérdezzük meg magunktól:

Miért születtünk meg?

Hiszek abban, hogy mindenkinek van feladata az életben. Ha elsőre nem tudjuk, ne hagyjuk annyiban! Erőltessük tovább: ha esetleg mégis lenne valamilyen életcélunk, akkor mi lenne az?

A kliensem többnyire azt a választ fogalmazzák meg: „talán hogy családom legyen” vagy „alkossak valami értékeset” vagy „segítsek másoknak”.

Kérdezősködjünk tovább! Mi kellene ahhoz, hogy családunk legyen? Mit kellene tennünk hozzá most, a jelenben? Például párkapcsolatot létrehozni? Ahhoz mire van szükség? Hogy ismerkedjünk? Ezzel a módszerrel tehát lebontjuk, mi vezet el bennünket az életünk céljához, és eljutunk oda, a jelenben mit tegyünk a megoldás érdekében.

Máris van az életünknek célja, amiért érdemes felkelni!

Nézzük meg a többi példát is.

Alkossak valami értékeset– így hangzott a másik válasz. Milyen területen? Például kereskedelem, vendéglátás. Rendben. Éttermet nyitnánk, esetleg kávéházat? Hogyan építsük fel a vállalkozást? Mennyi tőke kellene hozzá? Mérjük fel az igényeket. Milyen típusú szolgáltatásra lenne szükség? Legyen szó üzleti tervezésről vagy piackutatásról, máris újabb célokat határoztunk meg és ismét értelmet nyer az élet, minden reggel szívesen kelünk fel.

Segítsek másoknak – ez volt a harmadik példaválasz. Ez szép életfeladat, de általános, tegyük konkrétabbá. Segíteni önkéntesként? Vagy vállalkozóként? Az élet bármely területén lehet segíteni másoknak, legyen szó házépítésről, üzleti vagy lelki tanácsadásról, utazásról, gyereknevelésről, mozgásról, étkezésről stb. De honnan derül ki, hogy melyik irány a megfelelő a fiatal felnőttnek? Hát nem úgy, hogy az ágyban fekve ezen mélázik, hanem valószínűleg úgy, hogy feláll és cselekszik, (munka)lehetőségeket keres és kipróbálja önmagát.

 

Melyik a mi utunk, mi az életünk célja?

Figyeljük meg, melyik terület foglalkoztat, lelkesít bennünket, miről informálódunk szívesen, miről álmodozunk. Ezt egy listába le is írhatjuk – mert álmodozni nem elég, próbáljuk is ki magunkat ezeken a területeken, mert cselekvés által derül ki, mi az igazi utunk, merre tovább.

Ez a feladat nehéz. Ha így érzünk, nyert ügyünk van, mert innen tudjuk, hogy jó úton vagyunk. Mert van a nekünk való, előrevivő út – és a könnyű. Ha a nehéz helyett a könnyű utat választjuk, annak bizony nagyobb az ára, mint gondolnánk. A fejlődés, változás útja ugyanis fájdalommal, kényelmetlenséggel, kihívással, nehézséggel jár. Ki akarja ezeket? Senki.

De lehetetlen, hogy úgy érjük el a céljainkat, hogy egyáltalán nem kellett kilépnünk a komfortzónánkból, folyton öröm és jókedv vesz minket körül egy védett világban. Ha látunk is olyan embert, akiről azt hisszük, hogy ez megtörtént vele, kérdezzük csak meg a tapasztalatáról és el fogja mondani, mennyi munka és csalódás után jutott el oda, ahol ma tart.

A kérdés tehát az:

Milyen életre vágyunk és mire vagyunk hajlandóak érte?

Vannak, akik cselekszenek, és vannak, akik a kifogásokat gyártják, miért nem tesznek semmit. Én magam is többször átéltem életemben, hogy pontosan azoktól a dolgoktól vonakodtam, amelyekre a legjobban szükségem lett volna, amelyek leginkább szolgálták a fejlődésemet. Ilyenek voltak például a közösségi médiában való megjelenés, az egyéni vállalkozás indítása, hogy egyedül elmenjek egy vadidegen társaságba, környezetbe vagy egy embert próbáló tréningre, vagy hogy kiálljak a világ elé és elmondjam a tapasztalataimat. Nehezemre esett, de megtettem őket, és beindultak az életem.

Ebből azt a következtetést vontam le, hogy:

Ér hibázni, ér irányt változtatni, ér fejlődni – de semmit sem csinálni nem ér.

 

 

Gyakran tapasztalom, hogy a fiatal felnőttek, azonnal akarják az eredményeket. A közösségi médiában csak a sikereket látják, a külcsínt, de azt nem, hogy másoknak mennyi energiájába telik, hogy elérjék ezeket az eredményeket. Nem látják, hogy az erőfeszítések nem rögtön térülnek meg.

Ha van egy magom, elültetem, gondozom, ápolom, odafigyelek rá, tehát mindent megteszek azért, hogy növekedni tudjon, akkor előbb-utóbb kihajt. Kicsi növény lesz. Ha tovább foglalkozom vele, akkor még jobban megerősödik, kifejlődik, virágot és gyümölcsöt hozhat. A befektetett energia, a beletett idő és a türelem meghozza az eredményt. De ne felejtsük el, mi kell még ehhez:

Legyenek elültetett magok az életünkben!

Az elültetett mag lehet egy kapcsolat, megkezdett tanulmány, munka, célkitűzés. Figyeljük rájunk, ne engedjük, hogy a zivatarok vagy nehézségek elriasszanak bennünket.

Hiszek a kitartásban és a következetességben, ez elvezet bennünket az életcélunkhoz is. A nehézségek után jutalom vár bennünket, csak ki kell tartanunk. Ha pedig olykor szeretnénk felgyorsítani a folyamatokat, máskor meg lassítanánk, akkor se aggódjunk, mert utólag majd kiderül, hogy minden úgy volt jó, ahogyan megtörtént. Hagyjuk nyitva a lehetőséget, hogy az is lehet megoldás vagy végkifejlet, amire elsőre nem is gondolunk.

Az a személyes hitvallásom, hogy a dolgok hosszú távon kiegyenlítődnek az életben – minden értelemben. Azaz bármi rossz is történik, ott van/lesz az ellenpólus: a jó. Ez a gondolat sokszor átsegített a nehéz időkön, és a tudat, hogy a kiegyenlítődés egyszer hamar bekövetkezik, másszor hónapok, évek kellenek hozzá.

Mi az élet értelme?

Mindenkinek egyéni válasza van erre a kérdésre, és minden válasz jó.

Az elmúlt tizenöt évben a mentálhigiénés tanácsadói munkám és a saját önismereti utam alapján úgy láttam, hogy az élet értelme a fejlődés. A tartós boldogságot pedig az adja, ha elérjük a céljainkat, vagy még inkább, ha legyőzzük azokat az akadályokat, amelyek eközben az utunkba kerülnek.

Ha az olvasóban olyan kérdéseket vetett fel a blogposzt, amelyeket szeretne egy tanácsadóval átbeszélni, akkor keressen meg, készséggel állok rendelkezésre: info@drszantoszilvia.hu.