Az elmúlt hónapok megmutatták, hogy bármikor bekövetkezhetnek hirtelen változások az életünkben. Hogyan kezeljük ezeket?

Mentálhigiénés szakemberként 12 tanácsot osztok meg a változások kezelésére.

Maradjunk a jelenben!

A jövő miatti félelem és gondolkodás nem visz előre. Az állandó hírfigyelés, a szorongást és pánikot keltő emberekkel való kapcsolattartás helyett érdemes megérkezni oda, ahol vagyunk: a jelenünkbe, az otthonunkba, oda, ahol éppen tartózkodunk. Foglaljuk le magunkat a körülményeknek megfelelően: lássuk el a házimunkát, végezzük el a lakásban az elmaradt feladatokat, játsszunk, olvassunk, készüljünk vizsgákra, megmérettetésekre, gondoskodjunk másokról, őrizzük meg a nyugalmunkat és olyan cselekvéseket végezzünk, amelyek lekötik a figyelmünket és így a jelenben tartanak bennünket.

Legyen az otthonlétnek struktúrája!

Az otthonlétnek is legyen rendje, hogy ne folyjanak szét a napok. A hét elején tervezzük meg a hetünket: mikor vannak egyetemi vagy egyéb elfoglaltságok, mikor kell dolgozni, és mikor van idő egy kis pihenésre (ami inkább este legyen).

Osszuk be, mikor milyen iskolai vagy munkahelyi feladatot oldunk meg. Ha nem tudjuk, hogy mennyi időbe telik majd a feladat elvégzése, akkor tegyünk rá tartalékot, de ne olyan sokat, hogy másra ne jusson idő.

Amit elterveztünk az adott napra, azt tartsuk be és adjunk érte önmagunknak jutalmat, elismerést. Az önbecsülésünk szempontjából is fontos, hogy a magunknak tett ígéretet tartsuk be.

Rutin kialakítása

Az otthon maradás alatt megtanulhattuk, hogy a reggeli, esti, illetve általános napi rutinnak nagy jelentősége van, a rituálék jót tesznek a léleknek. Ez vonatkozhat a reggelizésre, öltözködésre, a reggeli kommunikáció módjára, a napunk felépítésére, az esti lecsendesedésre. A rendezetlen élet nem adja meg az érzelmi biztonságot.

Az állandó home office-ban is alakítsunk ki rendszert. Nem biztos, hogy minden napnak azonos a felépítése; de kell a rendszer, a káosz rossz lelkiállapotot szül.

Szerepek elkülönítése

Ne legyünk egész nap otthoni ruhában! Érdemes átöltözni, ezáltal is jelezve magunknak, hogy szerepet váltunk és tanulni, dolgozni fogunk. Utcai vagy munkaöltözethez nem illik a kanapén heverészés, a játszós ruhában meg nem biztos, hogy megy a munka. Hiszek abban, hogy rend a lelke mindennek.

Határok meghúzása, felelősségvállalás

Ha valaki a járványügyi helyzet miatt visszaköltözött a szülői házba, akkor megtapasztalta, hogy érdemes arra odafigyelni, hogy ne csússzunk vissza a gyermeklétbe, a mamahotel előnyeit élvezve: azaz vegyünk részt a házimunkában, a család ellátásában, vállaljunk feladatokat és azért felelősséget. Érdemes erről beszélni is a szülőkkel, hogy meglegyen a közös nevező.

Ha több emberrel élünk együtt, mint máskor, akkor igyekezzünk megoldani, hogy legyen egy kis idő önmagunkra, egyedül, akár napi séta, kutyasétáltatás által. Többet kell alkalmazkodnunk egymáshoz, és ez megterhelő lehet, ezért fontos, hogy legyen lehetőség töltekezésre: valamilyen otthoni hobbi vagy kikapcsolódási lehetőség segíthet ebben.

Kommunikáljunk, tartsuk a kapcsolatot!

A barátoktól, társaságtól bár el vagyunk szigetelve, de kommunikálni lehet velük. Sőt, javasolt. Az online térben ma már könnyen megoldható, hogy koncerteken, videópartikon, múzeumlátogatáson vehessünk részt. Keressünk ilyen lehetőségeket, ahol másokhoz is kapcsolódhatunk!

 

 

Legyünk aktívak!

Keressük a cselekvést otthon! Végezzünk el elmaradt feladatokat, gondozzuk a környezetünket, segítsünk másoknak, és mozogjunk – a körülményekhez képest. Erre is vannak online megoldások. A kreativitás kiélése is szerepet kaphat ebben az időben.

Ha nincs elég elfoglaltságunk, akkor az agyunk problémákat gyárt. Kattogunk olyan kérdéseken, amelyekre egyrészt nem tudjuk a választ, mert nem rajtunk múlik (pl. járványügyi helyzet), másrészt kreálunk olyanokat, amelyek nem kapcsolódnak a realitáshoz (mi van, ha a mostani párom az exét szerette jobban, mi van, ha nem vagyok neki elég jó stb.). Vegyünk inkább a gyerekekről példát, foglaljuk le magunkat aktivitással, munkával, tanulással, mozgással, házimunkával. Foglalkozzunk azzal, amire van ráhatásunk!

Hagyjuk abba a jövőn való aggódást!

A napi dolgokra koncentráljunk, ne rohanjunk előre a jövőbe. Sokszor nem látjuk pontosan, hogy mikor mi fog történni, de előbb-utóbb minden a helyére kerül. Gondolkozzunk így, és kerüljük a kommunikációt azokkal, akik pánikot keltenek vagy negatív forgatókönyveket gyártanak.

A járványügyi helyzetben is sokan kattogtak azon, hogy mi lesz, ha nem lesz vége nyár elejére, közepére, végére? Mi lesz akkor a munkánkkal, rendezvényekkel, tervekkel?

Erre nekem az a kérdésem: miért rohanunk most előre két-három hónapot az életünkben? Miért feltételezzük, hogy a mostani helyzet két-három hónap múlva is majd fennáll még? Mi van, ha addig történik valami, amire most nem számítunk? Hiszen januárban sem számítottunk arra, ami most van…

Az a tapasztalatom, hogy mindig van egy másik megoldás, amire nem számítunk. Csak egy lépéssel lépjünk előre, ne többel! Mert ha sokkal előre megyünk, túl sok a lehetőség, már nem a realitás talaján vagyunk, a többedik lépésünk csak feltételezés, azaz légvárat építünk. Az meg összedől. Az aggodalmaink hány százaléka szokott teljesülni? A döntő többsége nem, ugye? Maradjunk a jelenben, tegyünk meg mindent, amit most tudunk, és ne aggódjunk azon, hogy mi lesz, ha.

Ha a figyelmünket az köti le, hogy még mennyi napot kell kibírnunk egy adott helyzetben, akkor nehezebben viseljük el a változást. De ha haladunk az árral, ha le vagyunk kötve, akkor az aggódás és a kényszeres gondolkodás (biztosan elkapom, ennek soha nem lesz vége, minden így marad stb.) sem indul be.

 

 

 

Legyenek céljaink!

Vajon mire lehet szükség ahhoz, hogy a járványügyi helyzetből jól jöjjünk ki?

Először is a változtatás és változás igényére, majd döntésre, aztán célokra, tervre, erőfeszítésre, bátorságra, humorra, (ön)képzésre, tanulásra, új képességek elsajátítására, még több humorra, erőfeszítésre, kitartásra, sok kommunikációra, lelki erőre, pozitív emberekre a környezetünkben, türelemre és még több kitartásra, mert a dolgok nem azonnal indulnak be.

A járványügyi helyzet ráirányította a figyelmünket arra is, hogy milyen sok lehetőség van a fejlődésre. Akik kihasználják ezt az időszakot, azok jobb képességekkel vágnak neki a járvány utáni újrakezdés időszakának.

Bármikor meghozhatjuk azt a döntést, hogy változtatunk az életünkön. Ha pedig meghoztuk a döntést, akkor érdemes kitartani a célunk mellett.

A fogadalmakat az emberek tíz-húsz százaléka tartja be, de vajon miért? Egyrészt azért, mert túl nagy célt tűznek ki fogadalomként: például aki nem sportolt, az kitűzi, hogy heti háromszor edz. Ez elsőre túl nagy változás. Én kisebb lépéssel kezdenék: például heti egy intenzív séta vagy biciklizés. Aztán heti egy intenzív séta, biciklizés plusz egy edzés, aztán heti két edzés és csak utána heti három edzés. Ugyanezt a módszert javaslom minden új célnál: érdemes kisebb, de biztosabb lépésekkel haladni, azaz olyan kisebb célt kitűzni, amely kihívás, de nem elérhetetlen. Például napi 2-3 étkezés az egy helyett, napi 10-15 perc olvasás vagy tanulás a napi egy óra helyett, napi 5 ügyfél felhívása a napi 20 helyett stb. Sokan azért adják fel a céljaikat, mert a teljesítése túl nagy változást jelentene számukra.

A másik probléma az szokott lenni, hogy nem elég konkrét a cél: például valaki azt tűzi ki célul, hogy boldogabb vagy egészségesebb lesz. De ez mit jelent pontosan? Mit jelent a boldogság? Hogy többet vagyok a szeretteimmel, hogy elérem a céljaimat, hogy kilépek a komfortzónámból? Mit jelent az egészség? Hogy rendszeresen étkezem, hogy tartom a súlyomat, hogy vitamint szedek, heti többször sportolok? Ha a célokat mérhetővé tesszük, akkor megfoghatóvá válnak és könnyebb teljesíteni őket. A klienseimnek azt is szoktam javasolni, hogy emellett jutalmazzák meg magukat a napi jó teljesítésért, persze mozgásprojekt esetén ne édességgel!

Az önbecsülésünknek is fontos, hogy betartsuk a saját magunkkal való megállapodásunkat.

Segíteni jó!

A járványügyi időszak megmutatta nekünk, hogy az összefogásban mekkora erő van, továbbá milyen jó érzés segíteni másoknak és látni az emiatti örömüket. Tartsuk meg később is a hajlandóságunkat, hogy segítünk másoknak és fogadjuk el, ha mások akarnak segíteni nekünk!

Fontosak az emberi kapcsolatok!

Amikor fizikailag elszigetelődünk, akkor döbbenünk rá, hogy mennyire fontosak az emberi kapcsolatok, akár családi-, baráti- vagy munkaszinten. Szánjunk időt és energiát a későbbiekben is a kapcsolataink ápolására!

Megoldáscentrikusság

Amikor egy váratlan és megterhelő helyzetben találjunk magunkat, akkor kiemelten fontos kérdés, hogy mennyire a problémára és mennyire a megoldásra koncentrálunk. Mennyire alkalmazkodunk? Mennyire vagyunk megértőek, rugalmasak, türelmesek, felelősségteljesek és segítőkészek?

Ha ebből a járványügyi helyzet alatt jól vizsgáztunk, akkor használjuk ezeket a képességeinket a későbbiekben is. Minden változásnál hasznunkra fog válni!

 

Ha az olvasóban olyan kérdéseket vetett fel a blogposzt, amelyeket szeretne egy tanácsadóval átbeszélni, akkor keressen meg, készséggel állok rendelkezésre: info@drszantoszilvia.hu.