A szavaimmal bántalak és lehet, hogy észre sem veszed

 

A verbális – vagy más néven szóbeli – bántalmazás olyan kommunikációs forma, amelyben az egyik fél – közvetlenül vagy közvetetten – rendszeresen megalázza, leértékeli, összezavarja, vagy irányítani próbálja a másikat.

A bántalmazó kommunikáció a hatalomgyakorlás egyik formája. A verbális bántalmazás történhet kiabálással, sértegetéssel, kritikával, gúnyolódással vagy hibáztatással is. Olykor azonban sokkal rejtettebb formában jelenik meg.

Sokan alábecsülik a szóbeli bántalmazást a fizikaihoz képest. Márpedig az agyunkban történő reakció azonos. Fájdalmat élünk át, csak nincsenek árulkodó véraláfutások vagy kék foltok. Ugyanakkor a lelkünkben komoly rombolás történik.

A fizikai bántalmazást rendszeresen verbális bántalmazás előzi meg, illetve kíséri, de ez utóbbi csak önmagában is létezik, ám nem mindig könnyű felismerni.

A szóbeli bántalmazáshoz kapcsolódik a szándékosság kérdése is. Előfordul, hogy olykor bántó dolgokat mondunk indulatból vagy feszültségből. Ha ez nem szándékosan történt, akkor átérezzük a másik nehéz érzéseit, azaz empatikusak vagyunk, felelősséget vállalunk és aztán rendezni akarjuk a helyzetet. A verbális bántalmazás ezzel szemben gyakran ismétlődő működésmód, amelyben a másik fél fájdalma háttérbe szorul, miközben a leértékelés, kontroll vagy megalázás újra és újra megjelenik.

A klienseimnek azt szoktam javasolni a szándékosság eldöntésére, ha többszöri alkalomról van szó, akkor figyeljék meg: az illető a környezetében másokkal hogyan viselkedik: ha egyformán mindenkinek ugyanazt mondja (pl. „Te nem vagy normális!”, „Ekkora hülyét!”), akkor ott robotpilóta üzemmód állhat fenn. De ha rá szabottan kommunikál a bántalmazó fél, olyan bántó megjegyzéseket mond, amit másoknak nem, akkor pontosan tudja, hogy kivel beszél, tehát fennáll a szándékosság. Így a bántalmazás szándéka is.

Mi a verbális bántalmazó célja?

A cél sokszor a kontroll és az irányítás megszerzése a másik felett. A verbális bántalmazó manipulál, összezavar, elbizonytalanít, leértékel és aláássa a másik önbizalmát. Nincs lehetőség a helyzet vagy a konfliktus egyenrangú, kétoldalú rendezésére, a szóbeli bántalmazó fölényre törekszik, amivel a saját kisebbrendűségi érzéseit akarja kompenzálni.

Miért nehéz felismerni?

Fiatal felnőttekkel foglalkozom 20 éve, és a családi történetekben sokszor jelen van a verbális bántalmazás, bár gyakran az érintett nincs is tudatában. Előfordul, hogy nem is tudja, mennyire ártalmas, amit mondanak neki, és hogy semmiképp sem tekinthető helyénvalónak.

Aki gyerekkorától kezdve szóbeli bántalmazásban részesül, az egyrészt elhiheti, hogy jogos, amit mondanak neki, másrészt – idővel – ez jelenti neki a megszokottat, már fel sem merül benne, hogy másképp is lehetne. A gyerekek elhiszik, hogy a szüleik igazat mondanak nekik, még nem tudják, hogy a szülő számos reakciója nem róluk, hanem a szülőről szól. A verbális bántalmazás kezelésének első fontos lépése a felismerés, a szóbeli bántalmazás tudatosítása, és utána a helyzet kezelése – pl. határhúzás formájában.

Sokakban idővel felmerülnek ezek a kérdések: „Ez normális?”
„Túlreagálom?” „Más családban is így van?” Sok esetben a válasz az, hogy nem, ez nem egészséges és nem tiszteletteljes kommunikáció.

A felismerést nehezítheti, ha az adott családban ez a megszokott kommunikációs forma, akár nagyszülők-szülők között is. Ez megerősíti azt, hogy ami történik, az természetes, és fel sem merül, hogy mennyire káros, mérgező.

Sokszor hallom kliensektől: „Á, nem veszem magamra, az egyik fülemen be, a másikon ki.” Csakhogy ez nem így működik. A gyakran hallott mondatok beépülnek a tudatalattiba és aztán észrevétlenül irányítják a cselekvést. Az érintett pedig nem érti, hogy miért motiválatlan vagy miért szabotálja önmagát, céljait.

Amíg a szóbeli bántalmazást elszenvedő számára nem egyértelmű a bántalmazó fél szándéka és agressziója, addig, ahányszor átéli a fájdalmas eseményt, önmagát fogja hibáztatni, mert önmagát teszi felelőssé.

A verbális bántalmazás következményei

A felismerés azért fontos, mert a mentális és testi egészséget is kikezdi, ha valaki rendszeres szóbeli bántalmazásnak van kitéve. A bántalmazottnak megnő a szorongásszintje, testi tünetek is megjelenhetnek, menekülőutakat kereshet (például túlzott sportolásban, munkában vagy szenvedélybetegségekben). Elveszíti a hitet önmagában – önértékelési problémái lesznek, alvászavara, pánikrohamai lehetnek. Állandó készenléti állapot, krónikus stressz, depresszió vagy akár önfeladás is előfordulhat. Kialakulhat a szégyen, bűntudat, reményvesztettség érzete, a saját érzések elnyomása vagy folytonos megkérdőjelezése is. Az is megtörténhet, hogy valaki elszigetelődik és poszttraumás stressz tünetei is megjelenhetnek.

A verbális bántalmazó eszközei

Honnan ismerhetjük fel, hogy amit nekünk mondanak, vagy amit mi mondunk másoknak, az nem helyénvaló?

Az alábbi formák jellemzőek a verbális bántalmazásban – a példák sajnos valóban elhangzott mondatok a klienseim és a családjuk vagy a párkapcsolatuk viszonyában.

Ítélkezés

A másik negatív értékelése, minősítése, kritizálása szemtől szemben vagy egy harmadik személynek.

• Lusta disznó vagy! / Szerencsétlen vagy! / Semmirekellő vagy! / Hisztis vagy! / Irigy, önző, idióta vagy! (szülő a fiatal felnőtt gyermekének)
• Szülő krónikus asztmás gyermekének: Te beteg ember vagy, ne idegeskedj, mert még megfulladsz!
• Harmadik személynek: Vele mindig csak a baj van! / Mindentől fél, mi lesz így belőle? / Képtelen kialakítani egy működő párkapcsolatot. / Lusta disznó, semmit sem csinál itthon! (Miközben ő takarítja az egész lakást.)

 

Degradálás

Ezzel a bántalmazó leértékeli a másik felet. Rombolja a másik fél önképét, önbecsülését, valóságát.

• Ne álmodozz, nem vagy egy agysebész típus!
• Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér!
• Ne képzelj túl sokat magadról!
• Nem szeretlek, mert nem vagy szerethető!
• Amint megismer téged egy pasi, biztosan el fog hagyni, mert kibírhatatlan és rossz természetű vagy!
• Kiskorodban azért nem foglalkoztunk veled olyan sokat, mert jobban szeretjük anyáddal egymást, mint téged!
• (4 éve tart már a párkapcsolat) Szülők: A párod nem családtag, ezért nem vagyunk kedvesek vele.

 

Fenyegetés, parancsolgatás

A parancsolgatáskor a szóbeli bántalmazó a saját akaratát kívánja érvényesíteni. Ez gyakran összekapcsolódik fenyegetéssel. A fenyegetés lehet közvetlen:

• Kihajítalak a családból és a házból, akkor majd meglátod, hogy mekkora semmirekellő nulla vagy!
• Amíg az én kenyeremet eszed, addig azt csinálod, amit mondok!
• Amíg itthon laksz, addig úgy ugrálsz, ahogyan mondom!
• Ha nem viselkedsz rendesen, összeakad a bajszunk!
• Vigyázz, hogy viselkedsz, tudod, ha úgy akarom, megint egy hónapig nem beszélek veled vagy elveszem a kocsid, tudod, hogy megteszem!
• Te itt úgy táncolsz, ahogy én fütyülök, ha bepróbálkozol, akkor rosszul jársz!
• Ha még egy vizsgád nem sikerült, költözhetsz az apádhoz!
• Ha nem szeded be a gyógyszereket és valami bajod lesz, én biztos ne megyek be a kórházba utánad! (Anya a lányának)
• Ha hízol még, amennyi kilót felszedsz, annyi centit vágok a hajadból! (Apa a lányának)

A fenyegetés lehet burkolt:

• Ha nem fogadod meg a tanácsom, magadra vess és mások számára is egyértelmű lesz, hogy milyen szerencsétlen vagy! (Apa a lányának)

 

Megkérdőjelezés (gázlángozás), hiteltelenítés

Az elkövető ilyenkor arra törekszik, hogy a másik fél érzéseit, gondolatait, valóságát, realitását megkérdőjelezze, összezavarja és azt üzenje vele, hogy amit a másik érzékel vagy gondol, az nem úgy van, vagy az nem annyira fontos. Ezzel elindul az önmagában való kételkedés.

• Olyan túlérzékeny vagy, mindent a szívedre veszel!
• Élénk a fantáziád, túl sok mindent kitalálsz!
• Nem is mondtam ilyet soha, csak képzelődsz!
• Milyen érdekes dolgokat ki tudsz találni!
• Soha nem történt ilyen, nem is értem, miről beszélsz!

Kontrollálás

A kontrollálás megjelenthet fizikai, szellemi, lelki vagy akár anyagi síkon is.

• Komolyan így akarsz kimenni az utcára?!
• Mondtam már, hogy nyisd ki a szádat, amikor mosolyogsz!
• Ugye nem gondolod komolyan, hogy rájuk szavazol?
• Amíg én fizetem a tanulmányaidat, addig elvárom, hogy minden hétvégén hazagyere segíteni!

A kontrollálás megjelenhet a szociális elszigetelés céljával is: nyíltan vagy manipulációval:

• Utoljára mondom: nem kívánom látni többé a családodat!
• A barátnőid hülyeségekre vesznek rá, jobb lenne, ha rám hallgatnál!
• Addig voltál normális, amíg nem jártál össze az egyetemi haverjaiddal!

 

Bagatellizálás, lekicsinylés

Ennél a típusnál a verbális bántalmazó a másik tetteit, vágyait, érzéseit, fájdalmait, problémáit, nehézségeit lekicsinyli. Ebben benne van a bántalmazást elszenvedő hibáztatása is.

• Túlérzékeny vagy!
• Már megint túlreagálod!
• Folyton túlzol!
• Ugyan már, ez csak egy munkahely!
• Neked semmi sem jó!

A bagatellizálás erőteljesebb formája a tagadás.

Tagadás, ellenkezés, hiteltelenítés

Ebben az esetben is a szóbeli bántalmazó szembenállással éri el a másik valóságának a megkérdőjelezését.

• Én erről egészen mást hallottam, nem is értem, miről beszélsz!
• Szerintem itt nincs semmi furcsaság!
• Nekem tetszik ez a hely, nem tudom mi a bajod vele.
• Ugyan már, valamit biztosan félreértettél! (Miután a másik elmesélte a sérelmét.)

 

Hibáztatás

A bántalmazó olyasmi miatt hibáztatja a másik felet, ami nem az ő felelőssége, hatásköre. A bántalmazó a saját érzéseiért is a másikat teszi felelőssé.

• Megszólalsz és azonnal kihozod belőlem az agressziót!
• Azért lettem beteg, mert képtelen vagy kedves lenni velem!
• Elment az étvágyam miattad!
• Olyan vagy mint az anyád/apád!

 

Vádaskodás

Ekkor a szóbeli bántalmazó olyan következtetéseket von le, amelyek egyáltalán nem voltak a másik fél szándékában.

• Szia, sűrű volt a napom, megszólalni sincs kedvem. (Ez egy rendben lévő kommunikáció.) – Aha, szóval másokkal jól tudod érezni magad, ugye? (Ez a reakció már nincs rendben.)
• Fiatal felnőtt: A barátnőmnél este buli lesz, nála alszom, holnap délután érek haza. Szülő: Aha, szóval nem szeretsz itthon lenni!

Kioktatás

Ilyenkor a szóbeli bántalmazó a másik felet állítja be inkompetensnek és ezzel kikerüli az érdemi válaszadást.

• Ne már, hogyan lehet ilyen hülyeséget kérdezni?!
• Tényleg ennyire hülye vagy, vagy csak úgy teszel?
• Minek szereztél diplomát, ha ezt is nekem kell tudnom?!
• Azért a te korodban már illene tudnod erre a választ!

Látszólagos jóindulat

Ebben az esetben a valós szándék lehet az irányítás megszerzése a másik felett, a leválás nehezítése, manipulálás, kontrollálás.

• Hidd el, muszáj, hogy néha helyre tegyünk, a te érdekedben történik.
• Csak azért mondom, mert jót akarok neked!
• Én vagyok az anyád, tanuld meg, hogy az életben csak bennem bízhatsz!
• Csak azt akarom, hogy boldog legyél!
• Muszáj tudnom, hogy hova mész és kivel, mit csinálsz és mikor jössz, mert ha csönget a rendőr, hogy valami történt veled, akkor tudnom kell, hol jártál!

 

Sértegetés

A sértegetés a másik megbántása, megalázása, méltóságának megsértése vagy a hitelének csorbítása.

• Kezeltesd magad, mert biztosan nem vagy normális!
• Nem szedtél fel pár kilót mostanában? Kinek fogsz így kelleni?
• Ki nem állhatom a savanyú képedet!
• Azt hiszed, hogy vagy valaki?
• Mindig hülye voltál, így is fogsz meghalni!

 

Viccnek álcázott sértés, gúnyolódás

A humor mögé bújtatott leértékelés különösen összezavaró lehet. A szóbeli bántalmazás gyakori, alattomos formája. Lényege, hogy a bántalmazó sértő, becsmérlő megjegyzést tesz, majd ha a másik fél megbántódik, hárítja ezekkel a válaszokkal a felelősséget: „Csak vicceltem”, „Nincs humorérzéked!” „Olyan érzékeny vagy, veled viccelni sem lehet?”

• Miért vetted komolyan, amit mondtam? Csak vicceltem!
• Egy ilyen szép szőke lánytól hogyan is várható el, hogy gondolkodni tudjon?
• Olyan vicces látni, hogy ugyanannyi tehetséged van vezetni, mint anyádnak!
• Ha nem lenne telefonod, hogyan találnál haza?
• Kétszer kell odanéznem, hogy észrevegyelek!
• Ezt a szemüveget azért hordod, hogy vonzóbb legyél?
• Hívhatlak kockának? Mintha hozzád nőtt volna a laptopod!

Ez a szóbeli bántalmazási forma azért is nehezen felismerhető, mert burkolt. Aláássa az elszenvedő önbizalmát (külsejének, kompetenciáinak, képességeinek sértegetésével), miközben a verbális bántalmazó a fölényét érezteti. Ha a viccként tálalt bántalmazás célpontja megjegyzi, hogy „Ez nem volt vicces!”, ismét olaj a tűzre. Azt szoktam javasolni a klienseimnek, hogy – az „Én csak vicceltem” kijelentésre ennyit mondjanak: „Minden vicc fele igaz!” Ez rendszerint ki szokta fogni a szelet a vitorlából.

Fontos tudatosítani: ami valóban vicces, azon jóízűen nevetünk. Ha lefagy a mosoly az arcunkról, vagy kényszeredetten nevetünk, akkor ott valami nem stimmel.

Szülői átok

Lehet átkozódás vagy bántó kijelentés. Ekkor a verbális bántalmazó a gyermeke érzelmi megsemmisítésére, a létének megkérdőjelezésére, destruktív, jövőre vonatkozó programozására törekszik.

• Bárcsak abortuszra mentem volna és elvetettelek volna!
• Minek is szültelek meg?! Remélem, majd neked is lesz gyereked és visszakapsz mindent!
• Kukás leszel, ennyire telik tőled!
• Soha nem lesz belőled semmi!
• Nem kellesz majd senkinek!
• Az életben nem jutsz be az egyetemre!

 

Megszégyenítés

A szóbeli bántalmazó a másik felet nyilvánosan vagy szűkebb körben megalázza, méltóságában megsérti.

• Ebben akarsz kimenni az utcára? Van neked egyáltalán ízlésed?
• Nincs férfi, aki ebben a ruhában vágyna rád!
• Pont ilyen egy anyámasszony katonája!
• Tudsz te egyáltalán kulturáltan enni? (Mások füle hallatára családi ebédnél)
• Ilyen fehér bőrrel elásnám magam. Kint kellene lenned állandóan a napon, vagy járj szoláriumba!

Összehasonlítás

Az összehasonlítás mint verbális bántalmazás egy burkolt, ám rendkívül romboló formája a lelki bántalmazásnak. A bántalmazó a másik felet kisebbnek, értéktelenebbnek érezteti azzal a céllal, hogy uralkodhasson felette.

• Miért nem tudsz olyan lenni, mint a testvéreid?
• Ha az évfolyamtársaidnak sikerült, akkor neked miért nem?
• Te mikor mész már férjhez?
• Bezzeg a nővéreid normális párt találtak, neked miért nem sikerül?

 

Aláásás

A verbális bántalmazás gyakran rejtett formája, amely a másik önbizalmának, önértékelésének, lelkesedésének és hitelességének rombolására, az áldozat képességeinek, gondolatainak vagy eredményeinek kétségbe vonására irányul.

• Minek is mondanám el neked?!
• Ezt a lécet te nem tudod megugrani!
• Mégis, ezt ki hiszi el?!
• Ez csak egy munka, miért lelkesedsz ennyire?

 

A kommunikáció leállítása, elterelése

A bántalmazó szabályozza a beszélgetés tartalmát. Ha neki nem tetsző téma van terítéken, kilép a beszélgetésből, így megakadályozva a probléma felszínre kerülését, megbeszélését. A kilépés lehet közvetlenül kifejezett igény vagy témaváltás.

• Azt hiszed, hogy te mindenhez értesz?
• Nem vagyok hajlandó folytatni veled a diskurzust, unalmas az egész!
• Ennyi hülyeséget életemben még nem hallottam!
• Miért gondolod, hogy te jól látod a dolgokat?
• Mégis, ki kérdezett?
• Fontos lenne megértenem, hogy az előbb ezt miért mondtad. A másik fél: Ugyan már, kit érdekel ez az egész?!

 

Düh, kiabálás

Gyakori, hogy nincs alapja a verbális erőszaknak, mégis megtörténik. Attól, hogy valaki dühös, még nem válik elfogadhatóvá a megalázó vagy félelemkeltő kommunikáció.

• Fogd be!
• Hagyd már abba!
• Tudd a helyed!
• Kussolj végre!

A szóbeli bántalmazás finomabb, rejtettebb formái

A verbális bántalmazás nem mindig nyílt módon, sértegetés, gázlángozás, kritizálás, gúnyolódás vagy kiabálás formájában jelenik meg. Sokszor éppen azok a működésmódok a legösszezavaróbbak, amelyek nehezen megfoghatók, mégis folyamatos bizonytalanságot, szorongást és önhibáztatást keltenek a másik félben.

Elhallgatás, titkolózás

A másik fél rendszeresen visszatart fontos információkat, gondolatokat, érzéseket. Nem válaszol kérdésekre vagy úgy tesz, mintha bizonyos dolgok nem történtek volna meg.

• Nem értem, miről beszélsz!
  • Én ilyet nem ígértem!
  • Ezt csak te képzeled bele!

 

Elfelejtés

Ebben az esetben a bántalmazó fél nem véletlenül, hanem rendszeresen „elfelejt” dolgokat, megszegi az ígéreteit vagy folyton halogatja azok teljesítését, vagy semmissé tesz a másik féllel megbeszélteket, történteket. Ez hosszú távon romboló viselkedés.

• Semmi ilyenről nem volt szó!
• Nem emlékszem, hogy ezt megígértem volna!

Büntető hallgatás, érzelmi kivonulás, szeretetmegvonás

A verbális bántalmazás gyakran összekapcsolódik érzelmi manipulációval, például büntető hallgatással vagy szeretetmegvonással.

A bántalmazó a csendet használja távolságtartásra, kontrollra vagy büntetésre. Napokig nem kommunikál, elérhetetlenné válik vagy érzelmileg kivonul a kapcsolatból.

Passzív-agresszív kommunikáció

A valódi feszültség nem nyíltan jelenik meg, hanem indirekt megjegyzésekben, cinizmusban, ironikus utalásokban.

• Persze, te biztos jobban tudod!
  • Nem haragszom. (miközben láthatóan igen)
  • Mindegy, hagyjuk!

Pletyka, híresztelés

A pletyka, híresztelés is verbális bántalmazás, ha a célja a megalázás, a lejáratás, a kirekesztés vagy a hatalomgyakorlás a másik fél felett. Nem ártatlan csevegésről van szó, hanem a jó hírnév szándékos rombolásáról, rágalmazásról, a hazugság terjesztéséről. Ez online módon is történhet.

Munkahelyi verbális bántalmazás

A verbális bántalmazás nemcsak családban vagy párkapcsolatban fordulhat elő, hanem a munkahelyen is. Ennek gyakran előforduló formái lehetnek:

• nyilvános megalázás
• lejárató pletyka
• passzív-agresszív kommunikáció
• cinizmus
• felemelt hangnem, kioktatás
• állandó leértékelés és megkérdőjelezés
• szakmailag inkompetensnek való beállítás.

A munkahelyi verbális bántalmazás különösen romboló lehet, mert az érintett gyakran egzisztenciálisan is kiszolgáltatottnak érzi magát. Sokszor nehéz eldönteni, hogy „csak” toxikus légkörről vagy valódi lelki bántalmazásról van-e szó, ezért az érintettek hajlamosak hosszú ideig bagatellizálni a helyzetet.

A verbális bántalmazás kezelése

A verbális bántalmazással szemben az első lépés a felismerés, tudatosítás.

Tudatosítás

Ha rendszeresen leértékelnek bennünket, gúnyolódnak velünk, kritizálnak bennünket vagy megkérdőjeleznek, ezek a szóbeli bántalmazás formái. Figyeljünk az érzéseinkre, mert azok sokszor jelzik, hogy valami nincs rendben a kommunikációban. Ha érzelmileg fájdalmat, elbizonytalanodást, akár dühöt érzünk (ezt jelzi, hogy átlépték a határainkat), akkor bántó kommunikáció történik

Ne csússzunk bele támadásba, vitatkozásba vagy magyarázkodásba

A tapasztalatok szerint nem működik:

• Visszatámadás: Mégis, kinek képzeled magad, hogy ilyet mondasz nekem? – Ez csak elmérgesíti a helyzetet.
• Magyarázkodás: Nem értem, hogy miért hozakodsz ezzel elő megint, hiszen megbeszéltük múltkor és már egy csomó mindent másképp csináltam. – Ez a bántalmazóra nem fog hatni, mert nem érdekli és meg sem hallja a magyarázkodást.
• Vitatkozás: Igazából te mondod nekem, hogy nem segítek eleget itthon, miért, te mit csinálsz? Múltkor sem mosogattál el, pedig könyörögtem érte! – Ez csak elmérgesíti a helyzetet.

Határhúzás

A tudatosítás után a második lépés a határok meghúzása úgy, hogy képviseljük magunkat, de közben nem bántjuk a másik felet:

 

Semleges hozzáállás

A verbális bántalmazókkal szemben nagyon fontos a nyugalom megőrzése, ugyanis a gyakran épp ezt akarják elérni: hogy kijöjjünk a sodrunkból. Ne adjuk meg nekik ezt az elégtételt. Vegyünk pár mély lélegzetet, őrizzük meg a hidegvérünket, mielőtt reagálunk.

Az alábbi példákban elfogadás van (de egyetértés nincs), és ez megállíthatja a bántalmazót.

• Értem, amit mondasz.
• Érdekes meglátásaid vannak.
• Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem.
• Lehetnek különböző meglátásaink.

A bántalmazó felé irányítjuk a fókuszt

Ez a megoldás nagyon jól működik, mert a kérdéssel a szóbeli bántalmazóra irányítjuk a figyelmet.

• És ez téged miért zavar?
• Miért foglalkoztat ez téged?
• És ez neked miért olyan fontos?
• Miért, te ezt hogy látod?
• Vajon én is meg akarom mondani neked, hogy te mit csinálj?
• Ezt pontosan hogyan értetted?

Érzelmek kifejezése

Az érzelmek kifejezése inkább magunk miatt fontos. A szóbeli bántalmazót ritkán érinti meg ez a fajta visszajelzés.

• Szomorúan hallgatlak.
• Elég fájó nekem, amit a fejemhez vágsz.
• Olyan érzésem van, amikor hallgatlak, mintha le akarnál söpörni az asztalról.

Visszatükrözés

Ekkor visszatükrözzük a bántó fél működését, ugyanakkor óvatosan bánjunk ezzel a módszerrel. Előfordulhat, hogy megtorpan a szóbeli bántalmazó, de az is, hogy nem reagál jól a visszatükrözésre. Itt is fontos, hogy őrizzük meg a nyugalmunkat, még kicsit sem emeljük fel a hangunkat.

• Azt érzem, hogy rajtam akarod levezetni a feszültségedet.
• Dühösnek tűnsz, mi történt?
• Érzem, hogy mindennel bajod van ma, mesélsz a napodról?

Határok állítása, önképviselet

A szóbeli bántalmazás megállítása a saját magunkkal való kapcsolat miatt is fontos, nemcsak a külvilág miatt. A határok állításánál az is fontos, hogy következményt jelöljünk ki – pl. kommunikáció vagy akár a kapcsolat megszakítása formájában.

• A saját véleményedhez jogod van, de ahhoz nincs, hogy rám erőszakold az akaratod.
• Szívesen megbeszélem veled, de nincs itt helye a hangod felemelésének.
• Nem vagyok abban partner, hogy így beszélj velem. Ha ez ismét előfordul, akkor veszélybe kerül a kapcsolatunk folytatása.
• Ez az én otthonom, és itt ez a stílus nem megengedhető.
• Látom, hogy elmérgesedett a helyzet, itt hagyjuk abba.

Kérés megfogalmazása

A határainkat kérés formájában is kijelölhetjük.

• Kérlek, nyugodj le, és beszéljük meg ezt később.
• Kérlek a megbeszéltek szerint adjál nekem öt percet, miután hazaértem, hogy fejben és lélekben is hazaérhessek a munkából.

 

A határhúzás nem minden esetben vezet azonnali változáshoz. Olykor a bántalmazó reagál és változtat a viselkedésén, olykor azonban nem. Előfordulhat, hogy a verbális bántalmazó tagad, visszatámad vagy fokozza a nyomást. A következetes önképviselet ugyanakkor segíthet abban, hogy tisztábban lássuk a kapcsolat működését és saját szükségleteinket.

Emellett fontos tudatosítanunk, hogy a másik ember reakciója, viselkedése az ő felelőssége és nem a miénk. Nekünk önmagunkra van ráhatásunk.

Ha úgy érezzük, hogy gátak vannak bennünk azzal kapcsolatban, hogy kiálljunk magunkért, kérjük szakember segítségét.

Most velem van a baj?

Verbális bántalmazás elszenvedőjeként felmerülhetnek ezek a kérdések bennünk:

• Tényleg bántanak?
• Túlérzékeny vagyok?
• Jogom van rosszul érezni magam?

Fontos tudatosítani: bármit is érzünk, jogunk van azt érezni. Ráadásul az érzéseink jelzik, hogy valami nem stimmel a kommunikációban. Emiatt is lényeges önmagunkra figyelni és dolgozni azon, hogy ki tudjunk állni magunkért. Jogunk van képviselni magunkat és meghúzni a határainkat. Ez olykor jelentheti egy beszélgetés lezárását, súlyosabb esetben akár a kapcsolat megszakítását is. Ha jóban vagyunk magunkkal, fel sem merülhet, hogy méltatlanul bánjanak velünk.

A témával könyveimben is foglalkozom

 

A nárcisztikussal egy ágyon – Vannak kapcsolatok, amelyekkel önmagad bántalmazod, illetve A nárcisztikussal egy asztalnál című, igaz történeten alapuló regényeim is segítséget nyújthatnak. A főszereplő, Jázmin életén keresztül megmutatom egy bántalmazó kapcsolat működését és a családi gyökereket is, ahol rendszerint jelen a verbális bántalmazás is.

A szülőkkel való kommunikáció nehézségeiről a Túlélésből kitűnő, Hogyan találhatjuk meg a lelki békénket és az utat önmagunkhoz című könyvemben is foglalkozom.